A FENO KLINIKAI ALKALMAZÁSA ASZTMA ESETÉN

A kilégzett NO értelmezése asztmában

Az Amerikai Mellkasi Társaság Klinikai Gyakorlati Útmutatója egy egyszerűbb módszert javasolt a FeNO értelmezésére：

• A felnőtteknél 25 ppb-nél, 12 év alatti gyermekeknél pedig 20 ppb-nél alacsonyabb FeNO-érték az eozinofil légúti gyulladás hiányát jelenti.
• A felnőtteknél 50 ppb-nél, gyermekeknél pedig 35 ppb-nél nagyobb FeNO-szint eozinofil légúti gyulladásra utal.
• A felnőtteknél 25 és 50 ppb közötti (gyermekeknél 20-35 ppb) FeNO-értékeket óvatosan, a klinikai helyzetre tekintettel kell értelmezni.
• Az FeNO szintjének 20%-nál nagyobb mértékű, 25 ppb-nél (gyermekeknél 20 ppb) nagyobb mértékű emelkedése egy korábban stabil szinthez képest fokozódó eozinofil légúti gyulladásra utal, de nagy egyéni különbségek vannak.
• Klinikailag jelentős lehet, ha az FeNO csökkenése 20 százaléknál nagyobb 50 ppb feletti érték esetén, vagy 10 ppb-nél nagyobb 50 ppb alatti érték esetén.

Az asztma diagnózisa és jellemzése

Az Asztma Globális Kezdeményezése (Global Initiative for Asthma) nem javasolja az FeNO alkalmazását az asztma diagnosztizálására, mivel a nem eozinofil asztmában nem feltétlenül emelkedik, és az asztmán kívüli betegségekben, például eozinofil hörghurutban vagy allergiás náthában emelkedhet.

Terápiás útmutatóként

A nemzetközi irányelvek azt javasolják, hogy az FeNO-szinteket más vizsgálatok (pl. klinikai ellátás, kérdőívek) mellett alkalmazzák az asztma kontroll terápia megkezdésének és beállításának irányításához.

Klinikai kutatásban való felhasználás

A kilégzett nitrogén-monoxid fontos szerepet játszik a klinikai kutatásokban, és valószínűleg segíteni fog az asztmával kapcsolatos ismereteink bővítésében, például az asztma exacerbációiért felelős tényezők, valamint az asztma elleni gyógyszerek hatásmechanizmusainak és helyeinek megismerésében.

EGYÉB LÉGZŐSZERVI BETEGSÉGEK ESETÉN ALKALMAZANDÓ

Bronchiektázia és cisztás fibrózis

A cisztás fibrózisban (CF) szenvedő gyermekek FeNO-szintje alacsonyabb, mint a megfelelően illesztett kontrollcsoporté. Ezzel szemben egy tanulmány kimutatta, hogy a nem CF-es bronchiektáziában szenvedő betegeknél emelkedett FeNO-szint volt megfigyelhető, és ezek a szintek korreláltak a mellkasi CT-felvételen látható rendellenesség mértékével.

Intersticiális tüdőbetegség és szarkoidózis

Egy szklerodermás betegeken végzett vizsgálatban magasabb kilégzett NO-szintet figyeltek meg az intersticiális tüdőbetegségben (ILD) szenvedő betegeknél az ILD nélküli betegekhez képest, míg egy másik vizsgálatban ennek az ellenkezőjét tapasztalták. Egy 52 szarkoidózisban szenvedő betegen végzett vizsgálatban az átlagos FeNO-érték 6,8 ppb volt, ami lényegesen alacsonyabb, mint az asztmás gyulladás jelzésére használt 25 ppb-s határérték.

Krónikus obstruktív tüdőbetegség

FE_NOStabil COPD esetén a szintek minimálisan emelkedettek, de súlyosabb betegség esetén és exacerbációk esetén emelkedhetnek. A jelenleg dohányzóknál körülbelül 70 százalékkal alacsonyabb az FeNO szintje. COPD-s betegeknél a FeNO-szint hasznos lehet a reverzibilis légúti elzáródás jelenlétének megállapításában és a glükokortikoidokra adott válaszképesség meghatározásában, bár ezt nagyszabású randomizált vizsgálatokban még nem vizsgálták.

Köhögés variáns asztma

A FENO mérsékelt diagnosztikai pontossággal rendelkezik a köhögési variáns asztma (CVA) diagnózisának előrejelzésében krónikus köhögésben szenvedő betegeknél. Egy 13 vizsgálatot (2019 beteg) felölelő szisztematikus áttekintésben a FENO optimális határértéke 30-40 ppb volt (bár két vizsgálatban alacsonyabb értékeket is megfigyeltek), az összesített görbe alatti terület pedig 0,87 volt (95%-os CI, 0,83-0,89). A specificitás magasabb és konzisztensebb volt, mint az érzékenység.

Nem asztmás eozinofil hörghurut

Nem asztmás eozinofil hörghurutban (NAEB) szenvedő betegeknél a köpetben lévő eozinofilek és a FENO szintje hasonló mértékben emelkedik, mint az asztmás betegeknél. Négy, NAEB miatt krónikus köhögésben szenvedő betegeken végzett vizsgálat (390 beteg) szisztematikus áttekintése során az optimális FENO határértékek 22,5-31,7 ppb között voltak. A becsült érzékenység 0,72 (95%-os CI 0,62-0,80), a becsült specificitás pedig 0,83 (95%-os CI 0,73-0,90) volt. Így a FENO hasznosabb a NAEB megerősítésére, mint kizárására.

Felső légúti fertőzések

Egy, tüdőbetegség nélküli betegeken végzett vizsgálatban a vírusos felső légúti fertőzések a FENO emelkedését eredményezték.

Pulmonális hipertónia

A NO jól ismert patofiziológiai mediátor a pulmonális artériás hipertóniában (PAH). Az értágulat mellett a NO szabályozza az endothelsejtek proliferációját és az angiogenezist, valamint fenntartja az általános érrendszeri egészséget. Érdekes módon a PAH-ban szenvedő betegek alacsony FENO-értékekkel rendelkeznek.

Úgy tűnik, hogy a FENO prognosztikai jelentőséggel is bír, mivel a FENO-szint emelkedését mutató betegek túlélése javul azokhoz képest, akiknél a FENO-szint terápia (kalciumcsatorna-blokkolók, epoprosztenol, treprosztinil) mellett emelkedik. Így a PAH-ban szenvedő betegek alacsony FENO-szintje és a hatékony terápiákkal elért javulás arra utal, hogy ígéretes biomarker lehet a betegség kimutatására.

Elsődleges ciliáris diszfunkció

Az orrban termelődő NO nagyon alacsony vagy hiányzik primer ciliáris diszfunkcióban (PCD) szenvedő betegeknél. A PCD klinikai gyanújával rendelkező betegeknél a nazális NO szűrésére való alkalmazását külön tárgyaljuk.

Egyéb feltételek

A pulmonális hipertónia mellett az alacsony FENO-szinttel összefüggő egyéb állapotok közé tartozik a hipotermia és a bronchopulmonális dysplasia, valamint az alkohol, a dohány, a koffein és más drogok használata.