A frakcionált kilégzett nitrogén-monoxid (FeNO) teszt évek óta értékes kiegészítője az asztma klinikusok eszköztárának, elsősorban a kezelési döntések meghozatalában segítve. A Globális Kezdeményezés az Asztmáért (GINA) irányelveinek 2025-ös frissítése jelentős előrelépést jelent, mivel hivatalosan is kiterjeszti a FeNO szerepét az értékelésen és a kezelésen túlra, és most már aktívan támogatja a 2-es típusú (T2) gyulladásos asztma diagnózisát. Ez a finomítás elismeri a fenotipizálás központi szerepét a modern asztmaellátásban, és pontosabb, biológiailag megalapozott megközelítést biztosít a kezdeti diagnózishoz.
FeNO: Ablak a légúti gyulladásra
Az FeNO a kilélegzett levegő nitrogén-monoxid-koncentrációját méri, amely közvetlen, nem invazív biomarkerként szolgál az eozinofil, vagy T2 légúti gyulladás kimutatására. Ezt a gyulladást, amelyet olyan citokinek idéznek elő, mint az interleukin-4, -5 és -13, az emelkedett IgE-szint, a vérben és a köpetben található eozinofilek száma, valamint a kortikoszteroidokra adott válasz jellemzi. A FeNO-t hagyományosan a következőkre használták:
Az inhalációs kortikoszteroidokra (ICS) adott válasz előrejelzése: A magas FeNO-szint megbízhatóan jelzi az ICS-terápia előnyeinek nagyobb valószínűségét.
A terápia betartásának és a gyulladáscsökkentő hatás monitorozása: A sorozatos mérések objektíven értékelhetik a betegek gyulladáscsökkentő terápiához való ragaszkodását és az alapjául szolgáló T2-gyulladás elnyomását.
Kezelésmódosítás: Az FeNO trendjei befolyásolhatják az ICS dózisának emelését vagy csökkentését.
A 2025-ös változás: FeNO a diagnosztikai útvonalon
A 2025-ös GINA-jelentés legfontosabb előrelépése az FeNO diagnosztikai segédeszközként való megerősítése a T2-es típusú magas asztma azonosításában a megjelenés időpontjában. Ez különösen fontos a heterogén asztmás megjelenések összefüggésében.
Az asztma fenotípusainak megkülönböztetése: Nem minden sípoló légzés vagy légszomj klasszikus T2-es asztma. A nem T2-es vagy pauci-granulocitás gyulladásban szenvedő betegek hasonló tüneteket mutathatnak, de alacsony FeNO-szintjük lehet. A következetesen emelkedett FeNO-szint (pl. >35-40 ppb felnőtteknél) egy olyan betegnél, akinél gyanús tünetek (köhögés, sípoló légzés, változó légáramlási korlátozottság) jelentkeznek, ma már meggyőző pozitív bizonyítékot szolgáltat a T2-magas endotípusra, még a kezelés kipróbálása előtt is.
Diagnózis támogatása kihívást jelentő esetekben: Atipikus tünetekkel rendelkező betegeknél, vagy ha a spirometriás eredmények nem egyértelműek vagy normálisak a vizsgálat időpontjában, az emelkedett FeNO szint kritikus objektív bizonyíték lehet, amely egy mögöttes T2 gyulladásos folyamatra utal. Segít a diagnózisnak a kizárólag a változó tüneteken alapuló diagnózisról a biológiai jellemzőket is magában foglaló diagnózisra való áttérésében.
Kezdeti kezelési stratégia kialakítása: A FeNO diagnosztikai szakaszban történő beépítésével a klinikusok már a kezdetektől fogva racionálisabban rétegezhetik a terápiát. A magas FeNO-szint nemcsak az asztma diagnózisát támogatja, hanem erősen előrejelzi az első vonalbeli ICS-terápiára adott kedvező válaszreakciót is. Ez elősegíti a személyre szabottabb, „elsőre megfelelő” kezelési megközelítést, ami potenciálisan javítja a korai kontrollt és az eredményeket.
Klinikai következmények és integráció
A 2025-ös irányelvek azt javasolják, hogy az FeNO-tesztet integrálják a kezdeti diagnosztikai vizsgálatba, amikor fennáll az asztma gyanúja, és a teszt elérhető. Az értelmezés egy rétegzett modellt követ:
Magas FeNO (>50 ppb felnőtteknél): Erősen alátámasztja a T2-es típusú magas asztma diagnózisát, és előrejelzi az ICS-re való reagálást.
Közepes FeNO (25-50 ppb felnőtteknél): Klinikai kontextusban kell értelmezni; T2-gyulladásra utalhat, de befolyásolhatja az atópia, a közelmúltbeli allergén-expozíció vagy egyéb tényezők.
Alacsony FeNO (<25 ppb felnőtteknél): Csökkenti a T2-szintű magas gyulladás valószínűségét, ami alternatív diagnózisok (pl. hangszál-diszfunkció, nem T2 asztma fenotípusok, COPD) vagy a tünetek nem gyulladásos okainak mérlegelését teszi szükségessé.
Ez a frissítés nem teszi a FeNO-t önálló diagnosztikai tesztté, hanem a klinikai kórtörténet, a tünetminták és a spirometria/reverzibilitási vizsgálatok hatékony kiegészítőjeként pozicionálja. Objektivitási réteget ad hozzá, amely finomítja a diagnosztikai megbízhatóságot.
Következtetés
A 2025-ös GINA irányelvek paradigmaváltást jelentenek, megszilárdítva a FeNO-teszt státuszát a 2-es típusú asztma kezelési kiegészítőjéből az integrált diagnosztikai támogatójává. Azzal, hogy azonnali, objektív mérést biztosít a mögöttes T2-gyulladásról, a FeNO képessé teszi a klinikusokat arra, hogy pontosabb fenotípusos diagnózist állítsanak fel az első találkozáskor. Ez célzottabb és hatékonyabb kezdeti kezeléshez vezet, tökéletesen összhangban a precíziós orvoslás modern törekvéseivel az asztma ellátásában. Ahogy a FeNO-technológiához való hozzáférés bővül, a T2-es típusú asztma diagnosztizálásában és terápiájának irányításában betöltött szerepe várhatóan az ellátás standardjává válik, végső soron a jobb betegeredményeket célozva a korábbi és pontosabb beavatkozás révén.
Az UBREATH légzési gázelemző rendszer (BA200) egy orvostechnikai eszköz, amelyet az e-LinkCare Meditech tervezett és gyártott, és amely mind az FeNO, mind az FeCO3 tesztelésével kompatibilis, gyors, pontos és kvantitatív mérést biztosít a klinikai diagnózis és kezelés, például az asztma és más krónikus légúti gyulladások esetén.
Közzététel ideje: 2026. január 23.