A tehenek ketózisa akkor alakul ki, amikor a laktáció kezdeti szakaszában túlzott energiahiány lép fel. A tehén kimeríti a szervezet tartalékait, ami káros ketonok felszabadulásához vezet. Ennek az oldalnak a célja, hogy jobban megértse a tejtermelő gazdák által a ketózis kezelésében tapasztalt nehézségeket.

Mi a ketózis?

A tejelő tehenek energiájuk nagy részét a tejtermelésre fordítják. Ennek fenntartásához a teheneknek jelentős mennyiségű takarmányra van szükségük. Az ellést követően a tejtermelés gyors beindítása kulcsfontosságú. A tehenek, akik genetikailag hajlamosak a tejtermelés előtérbe helyezésére, veszélyeztethetik saját energiaszintjüket és egészségüket. Azokban az esetekben, amikor az étrendben biztosított energia nem elegendő, a tehenek a testük tartalékainak kimerítéséhez folyamodnak. A túlzott zsírmobilizáció ketontestek megjelenéséhez vezethet. Amikor ezek a tartalékok kimerülnek, a ketonok a véráramba kerülnek. Bár a korlátozott ketonszint nem jelent problémát, a megemelkedett koncentráció, az úgynevezett ketózis kialakulhat, ami a tehén aktivitásának csökkenéséhez és teljesítményének romlásához vezethet.

A ketózis tünetei

A ketózis tünetei időnként a szubklinikai tejláz tüneteit tükrözik. Az érintett tehenek lassúságot, csökkent étvágyat, csökkent tejtermelést és a termékenység jelentős csökkenését mutatják. A tehén leheletében aceton szag érezhető, ami a felszabaduló ketonok következménye. A kihívás abban rejlik, hogy ezek a tünetek lehetnek nyilvánvalóak (klinikai ketózis) vagy szinte észrevehetetlenek (szubklinikai ketózis).

A ketózis okai tehenekben

Az ellést követően a tehenek energiaigénye hirtelen megnő, ami a takarmánybevitel arányos növelését teszi szükségessé. A jelentős energia létfontosságú a tejtermelés megindításához és fenntartásához. Elegendő takarmányenergia hiányában a tehenek elkezdik felhasználni testzsír-tartalékaikat, ketonokat szabadítva fel a véráramba. Amikor ezeknek a toxinoknak a koncentrációja meghaladja a kritikus küszöbértéket, a tehén ketonos állapotba kerül.

A ketózis következményei

A ketózisban szenvedő tehenek étvágya csökken, és saját testtartalékaik fogyasztása tovább csökkenti az étvágyukat, ami negatív hatások káros ciklusát indítja el.

A testzsír túlzott mozgósítása meghaladhatja a máj feldolgozó kapacitását, ami zsírfelhalmozódáshoz vezethet a májban – ezt az állapotot „zsírmájnak” nevezik. Ez károsítja a májműködést, és tartós májkárosodást okozhat.

Ennek eredményeként a tehén termékenysége csökken, és a különféle betegségekkel szembeni fogékonyság megnő. A ketózisban szenvedő tehenek fokozott figyelmet és potenciálisan állatorvosi kezelést igényelnek az egészségükre gyakorolt ​​káros hatások kezelése érdekében.

Hogyan segíthet a YILIANKANG® kisállat vérketon-szintet mérő többfunkciós monitorozó rendszer?

A vér ß-hidroxibutirát (BHBA) szintjének mérése a tejelő tehenek ketózis-tesztjének arany standard módszerének tekinthető. A YILIANKANG® kisállat vérketon-monitorozó rendszere és tesztcsíkjai pontosan kalibráltak szarvasmarhavérhez, így kiválóan alkalmasak a BHBA pontos mérésére teljes vérben.

Termékoldal: https://www.e-linkcare.com/yiliankang-pet-blood-ketone-multi-monitoring-system-and-strips-product/